A Japánban való tartózkodás a vége felé tartott, amikor még egy nagyon gazdag nap várt ránk Tokióban. A Szállodánk aulájában gyülekeztünk, majd a közösen elfogyasztott reggelink után nyakunkba vettük a várost, s elgyalogoltunk a metróig, onnan pedig elutaztunk a Sunshine Aquariumba. A tipikus nagyvárosi utcaképek után kellemes felüdülést jelentett a vízi világ látványa: egy búvár megjelenése az üvegfalú medencében, amint épp egy ráját cirógat, vagy egy gondozót látni a leguánjával, vagy a halak ezreit figyelni mesterséges ám mégis élhető életterükben. A szabadban pedig valódi fókashow-t láthattunk, majd a pelikánok és a pingvinek versenyét az etetésükre szánt apró halak megszerzéséért. A csoport japán dobozos ebédet kapott, aminek az ízvilágát már egészen megszoktuk, bár meg nem szerettük igazán. A délutánt a közlekedés rejtelmeivel töltöttük, eljutva vasúton, metróval Aszakusza városrészbe, Itt megnéztük a nagy Buddha-templomot, és bejártuk a nagy bazárt is, vásárolva igazi japán relikviákat. A Sibuja állomáson megkerestük a hűség jelképévé vált Hacsilo-szobrot, végezetül eljutottunk a Haradzsuku városrészbe is, ott a Takesita utca forgatagában nézelődtünk, vásárolgattunk, majd visszatértünk a szállodába, hogy felvegyük úti csomagjainkat, és elindultunk a reptérre, elbúcsúzva Japántól és Tokiótól. Hazafelé ismét Dubaiban szálltunk át a budapesti járatra. A várakozás a csodaszép reptéren kellemesen telt, bár már nagyon fáradtak voltunk a majd kilenc órás repülőút után, de bizakodtunk, hogy a hátralévő hat órát már ki fogjuk bírni. Miután megérkeztünk, jött értünk az autóbusz, amivel hazatértünk Szolnokra. Sayonara Yuza, Tokió, Japán! Sayonara!