Immár a nyolcadik Határtalanul programban vehettek részt iskolánk 7. évfolyamos diákjai és kísérőik, akik május 8-tól 13-ig ismerkedhettek Erdéllyel, a Székelyfölddel, a határon túli magyarok életével. A 43 tanuló és az öt kísérő (közöttük én is) hajnalban indultunk a nagy útra. Már az első napon is gazdag programban volt részünk: átléptük a határt, és jött Királyhágó, majd utána Kolozsvár, Torda, Torockó és Nagyenyed.  Ez volt az első napi útvonal és a hozzájuk kapcsolódó sok-sok látni- és tudnivaló.

Másnap a nagyenyedi szállásról távozva a híres Bethlen-kollégium megtekintése volt az első program, utána Gyulafehérvár következett, majd Segesvárra látogattunk, és a nap zárása a Csíkcsomortánban található Szellő Szállón történt, ahol elfoglaltuk szobáinkat.

A harmadik napot Csíkszépvízen kezdtük, ahol a székelyek határőrző szerepével ismerkedtünk a helyi múzeumban, majd Madéfalván megkoszorúztuk a székely áldozatok emlékművét, ezután ellátogattunk a Szent Anna-tóhoz, és a mohos tőzeglápot is szerencsésen meglábaltuk. Hazatérve még egy táncpróba is belefért a vacsora utáni időbe, így aztán késő este senkit nem kellett alvásra biztatnunk.

A negyedik nap újabb utazással indult, melynek célja a Madarasi Hargita volt, ahová terepjárókkal vittek fel bennünket, ameddig járható volt az út. Egy valódi téli tereptúra várt ránk, hiszen ugyan május közepét írtunk, de a hegycsúcs még egy-két araszos hóval fogadott bennünket. Szerencsésen megjártuk a túrát, majd Csíksomlyó felé vettük az irányt, és a kegytemplomban kicsit el is mélyedhettünk gondolatainkban. Az estét a csíkpálfalvai iskolásokkal közösen töltöttük, a helyi művelődési házban felléptek a balettosok és a néptáncos tanulóink is. A helyi néptáncosok, az iskola tanulói és az igazgatónőjük pedig egy igazán kellemes táncházzal kedveskedtek nekünk, és ezzel zárult a tartalmas nap.

Pénteken a Gyimesekbe látogattunk, ahol felkerestünk egy esztenát, azaz egy nyári hegyi legelőt, itt aztán minden volt, csak vízszintes hely, na az éppen nem! Itt viszont megismerkedhettünk a helyi sajtkészítéssel, meg is kóstoltuk a friss ordát, majd mindenki megsüthette nyárson az ebédjét, a szalonnát és az ízletes csángó kolbászkát. Visszaereszkedtünk a buszunkhoz, és annak gazdájához, Németh Józsefhez, és némi kitérők után a szállásunkra jutottunk. Vacsora után közösen töltöttük az időt a Csibész Alapítvány által gondozott gyermekekkel, akik már várták ezt a találkozást, hiszen évről évre felkeressük és megajándékozzuk őket. Késő estig tartó pakolás következett némi alvással vegyítve…

A hatodik nap a hazautazás jegyében telt, de kihasználtuk a lehetőséget most is, így Farkaslakán Tamási Áron sírjánál emlékeztünk a székelyek írójára, a gyerekek itt elköltötték még a maradék pénzeiket, s aztán Marosvásárhelyig meg sem álltunk. A Kultúrpalotában az idegenvezető érdekességeket villantott fel a hely történetéből, majd részt vettünk egy kóruspróbán is, amit gyönyörűséggel hallgattunk egy darabig, de aztán indulnunk kellett, mert itthon már vártak ránk. A határon megvárakoztattak minket, így késő estére járt az idő, mire  megérkeztünk Szolnokra az iskolánk elé.

Köszönjük az út szervezését Reményi Mónikának, aki ismét újabb színekkel gazdagította a Határtalanul  programot! Köszönet Szilveszter Zsombornak, kinti vendéglátónknak, idegenvezetőnknek a gondoskodásáért, ízes beszédéért és a páratlan humoráért! -GG-

Iskolaújság