Csütörtökön korán reggel elmentünk az Interspar parkolójába, ahol a busz már várt ránk. Az utánfutóba bepakoltuk a síléceinket, a bőröndöket a busz aljába raktuk. Miután mindenki megérkezett, berakta csomagjait és elhelyezkedett, elindultunk a hosszú útra.Budapesten még felvettünk néhány embert, akik velünk töltötték e csodálatos kalandot. A buszunk nagyon szép tájakon vitt bennünket. Ahogy haladtunk, egyre több lett a hó, és egyre nagyobbak lettek a hegyek. Este hat órakor, pont vacsorára érkeztünk meg a szállásra. A személyzet magyar volt, így magyaros ízek fogadtak bennünket, és nem kellett bajlódnunk a nyelvkülönbséggel. Vacsora után volt egy megbeszélés, ahol sítudásunk szerint csoportokra osztott bennünket István bácsi. A kőrösis diákok – két fő kivételével – a kezdő csoportba kerültek. Este szabad program volt, így csocsózással, pingponggal, X-boxozással töltöttük el a nap hátralévő részét.
Pénteken a reggeli után, teljes menetfelszerelésben, síbusszal vágtunk neki a nagy kalandnak. István bácsi a kezdő csoportnak megmutatta a síelés alapjait. Kinek könnyebben, kinek nehezebben sikerült elsajátítani, nagyon vegyes volt a csoport összetétele. A gyakorló pályánk mellett volt egy „Brumsi land” nevezetű, hódombokból épített akadálypálya, ahová mindenki nagyon vágyakozott a nap folyamán, de István bácsi csak a nap végén engedte meg jutalomból, hogy kipróbáljuk. Nagyon bejött a csapatnak! Miután mindenki jól kifáradt, négy órakor visszabuszoztunk a szállásunkra. Kicsit pihentünk, majd vacsora után mindenki úgy töltötte el a szabadidejét, ahogy szerette volna.
Szombaton délelőtt a Brumsi landnél kezdtünk és gyakoroltunk. Ebéd után egy magasabb pályára vitt el minket István bácsi, amit tárcsás felvonóval lehetett megközelíteni. Először nagyon félelmetesnek tűnt, de kisebb esések mellett mindenki leért a hegy aljára – ki sílécen, ki fenéken. Ezen felbátorodva többször is dacoltunk a veszéllyel, és még egy párszor lecsúsztunk. A jutalom természetesen a Brumsi land volt. Majd a szokásos program következett: hazabuszozás, vacsora, szabadprogram.
Vasárnap – az előző napi sikereken fellelkesedve – a hegy tetején lévő pályákat céloztuk meg. Feljutni könnyű volt a gyönyörű, panorámás sífelvonó kabinokban, de a lefelé menet már nem volt annyira zökkenőmentes, okozott némi fejtörést nekünk is és István bácsinak is. Két órán át, erőltetett menetben haladtunk hol sílécen, hol gyalogolva a hegy feléig, majd a biztonságot nyújtó sífelvonó kabinokban visszamentünk a hegy aljára, és síbusszal átmentünk az előző napi helyszínre, ahol tovább gyakoroltunk, csiszoltuk tudásunkat a következő napi megmérettetésre. Az este a szokásos módon telt.
Hétfőn, a saját buszunkkal mentünk el egy új pályára, ahol megrendeztük a Kőrösi-síversenyt. A kijelölt pályán mindenki kétszer ment végig, közben István bácsi mérte a részeredményeket. A verseny után négy óráig mindenkinek szabad síelés volt. A csapat egyre bátrabban és ügyesebben ment végig a pályán, és használta a felvonót. Az eredményhirdetés és „táborzárás” vacsora után volt, ami nagyon jó hangulatban telt.
Kedden, reggeli után bepakoltunk a buszba, majd ellátogattunk Hallstattba, mely méltán a világörökség része. A hazaút gyorsan telt a buszon, és este kb. fél 9-kor érkeztünk ismét Szolnokra, az Interspar parkolójába.
Az idő végig szép napsütéses volt, így jól lebarnult az arcunk. Ez a néhány nap nagyon tetszett mindenkinek! Sok barátot szereztünk. Már várjuk a következő évi sítábort! A beszámolót írták: Hodászy Boglárka 7.c és Hodászy Levente 5.a
