Kőrösi Csoma Sándor
(1784-1842)
Kőrösi Csoma Sándornak fiatal korától kezdve egyetlen nagy célja volt: megtalálni a magyarság őshazáját. Ezt a célt nem érte el ugyan, mégis világhírűvé vált: az ő révén ismerte meg Európa a tibeti kultúrát.
Az erdélyi Kőrös községben született Csoma tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd 1814-ben Göttingenbe küldték, ahol keleti nyelveket tanult.
1819 novemberében útnak indult, és 1820-ban érkezett Teheránba. Itt négy hónapig perzsául tanult, majd – csatlakozva egy karavánhoz – Afganisztánon át Indiába ment.
1822 júniusában érkezett meg Északnyugat-Indiába, Lehbe, a ladakhi királyság székhelyére. Innen azonban a háborús helyzet és a veszélyes, nehéz út miatt nem tudott továbbutazni Kelet-Turkesztánba, a feltételezett őshaza irányába. Lehben találkozott egy angol tisztviselővel, aki rábeszélte őt, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet. Ezt Kőrösi Csoma megfogadta, azt remélve, hogy a tibeti lámakolostorok könyvtáraiban megtalálja azt a kiindulópontot, ahonnan elindulhat a magyarokkal rokon ázsiai népek felkutatására.
1822-től 1830-ig Kőrösi különböző kolostorokban élve a tibeti nyelv, a történelem, irodalom mellett a buddhizmust is megismerte. 1831-ben visszatért Kalkuttába, ahol az Ázsiai Társaság könyvtárában alkalmazták két évre. Ez idő alatt készítette el alapvető munkáját, az 1834-ben megjelent tibeti nyelvtant és a tibeti-angol szótárt.
1842-ben Kőrösi Csoma ismét útnak indult: Tibeten átkelve észak felé akarta megkeresnia magyarok őshazáját. Nem jutott azonban messzire, az akkor még gyógyíthatatlan malária megtámadta, s a Himalájához közeli Darjeelingben meghalt. Síremléke – angol és magyar feliratokkal – ma is ott található.
Forrás: (Hungarolingua 3, 104. oldal)