Ökológiai megfigyelési program keretében a harlekinkaticák életéről tartottunk témanapot az 5-6. évfolyam osztályainak. A harlekinkaticák hasznosak vagy nem?- ezt a kérdést jártuk körül a témanap során. Eredetileg Kelet-Ázsiában honos rovarokról van szó. Az ember csillapíthatatlan étvágyuk miatt, tudatosan telepítette meg őket Európában: kiváló biológiai védelmet nyújtanak levéltetvek ellen. Aztán persze elszaporodtak, és mostanra beigazolódott az is, mennyire károsak őshonos katicafajainkra nézve. Az “új katicák” rossz szagúak, bőrirritációt, asztmát, allergiát okozhatnak, és még “harapnak” is. Nem lehet megkerülni a kérdést: ha a harlekinkatica elkötelezetten és eredményesen pusztítja a levéltetveket, akkor minden kisebb kellemetlenség dacára miért nem örülünk a megjelenésének? A válasz azzal kezdődik, hogy a méretesebb, agresszívabb faj egész egyszerűen kiszorítja élőhelyéről, a lombkorona szintjéről 10–15 őshonos, fán lakó katicafajunkat. Sőt nem ritkán a petéiket is elfogyasztja. Amiről korábban csak aggodalommal beszéltünk, az mára valósággá vált. Jó, jó, de ez miért baj, ha a harlekin egyedül is betölti az ökológiai szerepet, sőt hatékonyabban pusztítja a levéltetveket, mint a másik tizenöt? Itt jön az emberiség erkölcsi felelőssége, amiért közvetve és közvetlenül fajok kipusztulásáért felelős. A gyakorlatban viszont sokkal fontosabb az ökológiai katasztrófa, amibe ezzel belesodorhatjuk az egész bolygót. Nem véletlenül vélik úgy egyre többen, hogy a földtörténet hatodik nagy kihalási hullámáért az emberi tevékenység lesz felelős. Bízunk benne, hogy sikerült a gyerekek érdeklődését felkelteni, illetve tudásukat és elhivatottságukat mélyíteni az ökológiai sokszínűség megóvása iránt. KKM