Japánok az iskolában! Mint a futótűz, úgy terjedt a hír, miszerint iskolánkba is ellátogatnak azok a japán vendégek, akik Szolnokon vendégeskednek a héten. Kis csapatuk tíz óra után meg is érkezett az iskolába, élükön Kovács Mihállyal, aki a magyar-japán kapcsolat régi támogatója. Szolnok testvérvárosa Yuza, ahol már többször megfordult a Tisza Táncegyüttessel a tiszteletbeli elnök úr is, most a régi kapcsolatokat felelevenítve segítettlétrehozni az idei találkozót. A tolmács szerepét Sípos László, egykor volt mátyásos tanuló vállalta, aki anyanyelvi szinten beszéli a keleti nyelvet, amiért sokan azonnal irigyelni kezdtük, mihelyt magyarról japánra váltott.
Az iskola tanári szobájában fogadtuk vendégeinket, röviden bemutatva iskolánkat, az itt folyó munkát, nevelési-oktatási szerepünket. Ezután az aulában köszöntöttük iskolánk valamennyi tanulójával együtt a japán diákokat és kísérőiket, amely fogadtatáson kissé el is érzékenyültek, hiszen ekkora tömegre és érdeklődésre nem számítottak – tudtuk meg “Sipitől”, tolmácsunktól később. A hagyományos üdvözlések és ajándékozások után balett- és néptáncműsorral kedveskedtünk a yuzaiaknak, akik fotóztak, videóztak folyamatosan. A köszöntő műsort telt házzal néztük végig. Majd egy különleges hangulatú énekórának lehettünk aktív résztvevői. Fehérné Reményi Mónika 6.c osztályosaival közös éneklésre bírta vendégeinket. A Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt szívesen és szép hangokkal, bátran énekelték a japánok együtt a tanulókkal, akik az énekszó mellett furulyával, zongorával is kísérték a közös produkciót. A remek hangulatú óra után újabb próba várt vendégeinkre, hiszen Munkácsi Ildikó 1. osztályosaival! szorobánórát tartottak, amelybe bevonták az eszköz és módszer őshazájának számító Japán képviselőit is. Kiderült, hogy a kicsinyek igazi mesterei az eszköz használatának, a számolásban szinte verhetetlenek, pedig épp csak elkezdték az iskolát! Még a japánok szeme is elkerekedett a meglepetéstől, pedig az már nagy szó az ő esetükben…
A matekóra után közös ebéd, amit megint csak jól vettek japán vendégeink, jó étvággyal fogyasztva el a menzakosztot. Az ejtőzés helyett újra munka következett: a “nyitott tanári szoba” akciónk szabad bejárást engedett iskolánk diákjainak, akik vendégeinkkel együtt origamiztak, ecsettel és tussal japán írást tanultak, apró ajándékokat adtak és kaptak némi fotóval és aláírással kiegészítve az értékes emlékek sorát a mai napból. Mert a tárgyak mellett a nap értéke a találkozás öröme, a barátság erősítése a két nép között, Szolnok és Yuza városa, Magyarország és Japán között.
– Viszontlátásra avagy Sayonara, kedves japánok! -G-
